Milyen érzés szexelni miközben lángol körülöttünk pármillió dollárnyi bankjegy? És a házat, ahol meghúztuk magunkat, körbevették a kommandósok? Piszkos realizmusnak, nihilista romantikának titulálta a kritika Marcelo Piñeyro filmjét (Plata quemada, 2000) - előbbi jelző találó, utóbbi nagyon nem. Ha…

Erős hivatkozással a blogra, köszönjük, kedves Átlátszó <3   A cikk itt olvasható, a kiváló Elefante Blanco filmről szól. A film itt nézhető meg:    

Vajon mi az érdekes egy korrupt, de még annak is balfasz színi kritikus és a nyughatatlan örök tinilány évtizedeken át tartó viharos szerelmén? A bármilyen rezsimmel következetes beszarian kollaboráló munkatársak, barátok sztorijain? A gyorstalpaló társadalomelméleti OKJ-tanfolyam jegyzeteiből…

Élni mindhalálig. Méltósággal öregedni. Nem félni szeretni. Megtanítani mindezt a gyerekednek. Akkor is, ha nem fiatal már, akkor is, ha egy szerencsétlen seggfej. És csak akkor menni el, ha mindez sikerült. Kb erről szól Santiago Carlos Oves filmje, a Conversaciones con mamá (2004). Színház ez…

Gyógyítsuk elvesztett szeretteink miatt érzett gyászunkat tantraszex-szel. Remek ötlet, Eloy-nak, a tizenkilenc éves fiúnak legalábbis bejött. Ennyiben össze is foglalható a No mires para abajo (Eliseo Subiela, 2008) sztorija.  De nem csak ezért érdemes megnézni - már ha sikerül. A Youtube-on…

  Ha a blog három stabil olvasójának egyharmada mutat igényt egy recenzióra, azt bátran lehet közkívánatnak nevezni. És erősen illendő eleget is tenni a kérésnek. Még akkor is, ha a blogger későbbre időzített volna minden viszonylag ismert filmet. Az olyanokat, mint ez is (El secreto de sus ojos,…

A magyar hazaffyak ezt neveznék öngyűlöletnek. Én viccesnek hívom. Azt, ahogyan az argentin porfészekből, Salasból származó, Barcelonában élő Nobel-díjas író, Daniel Mantovani írtózik a szülőföldjétől. Sok igazsága van, még ha nem is maradéktalanul rokonszenves főhős (birkafej nélkül, háttal, Oscar…

Ötletem sincsen, miért komédiaként tartják számon. Hosszú, 2 óra 23 perces film, de többször kell szomorkoni rajta, mint nevetni. Nevetni legfeljebb azon, hogy a sztori akár mifelénk is játszódhatna: gazdasági válságba süllyedt, elfelejtett kisváros valaha szebb napokat látott munkásnegyedében. Luna…

A film, ami után némán dülöngélsz egy darabig, keresgéled a stáblista alatt hallott zenét (Palabras para Julia, Liliana Herrero előadásában), amitől, ha lehet, még alaposabban befordulsz.  Pedig mi történt? A mozi, ahogyan az argentin mozik egy tekintélyes része, a legutóbbi katonai diktatúráról…